Miért teljesítenek egyes teamek jobban, mint a többiek?

Halott-e a csapatmunka? Hasznosan telik-e a megbeszélésekre fordított idő? Van olyan, hogy túl sok tervezés? A tett halála az okoskodás?
Legtöbbünkben előbb, vagy utóbb megfogalmazódnak ezek a kérdések, ha huzamosabb ideig dolgozunk csapatban, főleg akkor, ha úgy érezzük: a többiek csak hátráltatnak bennünket. Mitől lesz egy csapat jobb, mint a többi? Erre keresi a választ a New York Times cikke, mely neves viselkedéskutatók, és pszichológusok kutatásai alapján született.

Annak ellenére, hogy a legnagyobb szervezetek - legyen szó akár informatikai cégóriásokról, akár kormányzati szervekről - élén általában ugyanazokat az egyéneket látjuk (ők nyilatkoznak, ők tesznek látványos bejelentéseket), az általuk tolmácsolt sikerek, vagy éppen kudarcok mögött több ember munkája áll. Csapat, vagy csapatok munkája. Azt már régóta tudjuk, hogy az egyes emberek eltérő kognitív képességekkel rendelkeznek, de vajon érvényes ez emberek csoportjára is? Ha igen, akkor mitől teljesít egy team átlag alatt, vagy átlag felett? Erre kereste a választ Anita Woolley, Thomas W. Malone, és Christopher Chabris.

Egy 2010-ben napvilágot látott tanulmányukhoz 697 önkéntest osztottak be 2-5 fős csapatokba. A résztvevőknek rövid feladatokkal kellett megbirkózniuk, melyek valós, hétköznapi problémákon alapultak, és megoldásukhoz logikai képességekre, tervezésre, koordinációra, valamint erkölcsi érvelésre is szükség volt.
Azt már korábban kimutatták, hogy ha egy személynek pl. bő a szókincse, akkor ő matematikából is jobban teljesít, vagyis: az átlag feletti képességek kéz a kézben járnak, aki valamiben kiemelkedő, az általában más területen is jobban teljesít. Az eredmények azt mutatták, hogy ez a csapatoknál sem volt másképp, egyes teamek egyszerűen okosabbak voltak az átlagnál, nem csak egy-egy feladatban, hanem jellemzően az összesben.

Ezt követően kézenfekvő volt, hogy összehasonlítsák a sikeresebb csoportok tagjainak egyéni képességeit az "alulteljesítő" csoportok résztvevőivel. Az eredmények azonban nem a papírforma szerint alakultak: nem volt kimutatható összefüggés a tagok intelligenciaszintje, extrovertáltsága, vagy motivációja, és a csapat teljesítménye között. Ezzel szemben a legjobban teljesítő csoportok, és azok résztvevői között az alábbi három tulajdonság volt a leggyakoribb:

• A csoporton belül nem volt hierarchia, nem volt senki sem kifejezetten domináns, vagy alárendelt.
• A csapattagok átlag felett teljesítettek egy olyan egyéni tesztben, ahol összetett érzelmi állapotokat kellett felismerniük fotókon, melyeken kizárólag az emberek szeme látszódott. (Ti is kipróbálhatjátok ezt a tesztet, itt.)
• A jól teljesítő csoportokban több volt a nő, bár ez a szakemberek szerint összefügghet az előző ponttal, mivel a nők jobban teljesítenek az említett feladatban.

Néhány hónappal ezelőtt a kutatók megismételték a tesztet, ám egy kicsit módosítottak rajta: a csapatok egy része a korábbi kísérlethez hasonlóan személyesen dolgozott együtt, míg a többi team tagjai csak online tarthatták a kapcsolatot, de nem láthatták egymást. Az eredmény ebben az esetben is tartogatott meglepetést, ugyanis függetlenül az említett felosztástól, most is azok a csapatok teljesítettek jobban, akik a korábban részletezett három szempontnak megfeleltek.

Ez azért érdekes, mert rámutatott, hogy azok az emberek, akik hatékonyan felismerik külső jegyek alapján mások érzelmeit, akkor is jobban tudnak kooperálni, ha nem láthatják társaikat, tehát egy sokkal általánosabb képesség teszi őket jobb csapatjátékossá, ami pedig nem más, mint a tudatelmélet.