Miért nem működik a brainstorming?

A brainstormingot Alex Osborn "találta fel" 1939-ben, és először az 1942-ben megjelent, How to Think Up című könyvében tett róla említést. Ahogy sok más téma, ez is meglehetősen megosztja az embereket: van aki csodaszerként tekint az ötletelés eme formájára, és van, aki a falra mászna tőle, időpocsékolásnak tartva az egészet. Mi most az utóbbi nézőpontot bontjuk ki részletesebben, és megpróbáljuk Kevin Ashton cikke nyomán feltárni a kérdéskört érintő legfőbb problémákat, és ellentmondásokat.

A Wikipédia azt mondja, hogy a brainstorming egy olyan kreativitásra sarkalló - társas, vagy egyéni - technika, mely során a cél az, hogy megoldást találjanak a résztvevők egy adott problémára az által, hogy mindenki spontán bedobja az ötleteit a közösbe.

Osborn jelentős sikereket tulajdonított ennek - az általa feltalált - technikának, és számtalan alkalommal tesztekkel próbálta meggyőzni a kívülállókat erről. Az egyik ilyen teszt alkalmával az Egyesült Államok Kincstárának néhány munkatársát hívta össze, akik 40 perc alatt 103 ötlettel rukkoltak elő a megtakarítási kötvények eladásával kapcsolatban. Az amerikai cégek, intézmények, sőt még a kormány is hamar ráharapott az ötletre, aminek eredményeként a 20. század végére a brainstorming az egész világon elterjedt, üzleti berkekben pedig egyaránt használják főnévként, és igeként is. Épp itt volt tehát az ideje, hogy megkérdőjelezzék hatékonyságát :)

A kritika

A brainstorming melletti legerősebb, és leggyakoribb érv, hogy csapatban dolgozva több ötlettel állnak elő a résztvevők, mint ha egyénileg próbálkoznának ezzel.
Minnesotában egy kutatás során tudósokkal, és reklámipari vezetőkkel tesztelték ennek bizonyosságát. A kísérleti alanyok fele 4 fős csoportokban dolgozott, a másik felük pedig egyénileg. A feladatok végeztével az egyénileg dolgozók eredményeit véletlenszerűen csoportosították négyesével (a duplán szereplő ötleteket természetesen csak egyszer számolva), és meglepő eredményre jutottak: az egyedül ötletelőkből utólag alkotott négyes csoportok minden esetben 30-40%-kal több ideával álltak elő, sőt mi több, minőségileg is jobb ötleteket produkáltak, mint a csoportok.

Az ezt követő felmérésen azt vizsgálták, hogy függ-e a csoportok méretétől a kreativitás "foka", ezért ezúttal 168 embert osztottak 5, 7, illetve 9 fős csoportokba, vagy hagyták épp egyedül dolgozni néhányukat. Nem született meglepetés az előző kutatáshoz képest, sőt: arra is rámutatott a teszt, hogy a csoportok mérete, és az általuk előállított ötletek mennyisége, valamint minősége fordítottan arányos, vagyis minél többen vannak egy brainstormingon, annál kisebb a csoport hatékonysága.
A jelenség oka az, hogy minél nagyobb egy csoport, annál hajlamosabbak a résztvevők kényszeresen egy adott ötletre fókuszálni, illetve nagyobb az esélye annak is, hogy valaki gátolva érzi magát egy ilyen társas szituációban, és ezért nem tud teljesíteni.

Egy másik közkeletű feltételezés, hogy azzal, ha a brainstorming során elodázzuk a döntési helyzeteket, és nem kiritizáljuk egymás ötleteit, akkor azzal serkentjük a kreativitást, és az újabb ötletek megszületését. Egy indianai kutatás ezt is megcáfolta: két csoportra osztották a résztvevőket, az egyik csoportban kifejezetten tanácsos volt az ötletelés közben kritizálni, a másikban pedig tiltott. Az eredményeket független személyek bírálták el, és arra jutottak, hogy mindkét csoportnál szinte ugyanannyi jó ötlet született, de ahol tiltott volt a kritika ott született egy csomó használhatatlan idea is. Későbbi kutatások is megerősítették ezt a megfigyelést.

Sokan állítják tehát, hogy a legjobb mód az alkotásra az, ha egyénileg kezdünk el ötletelni valamin, és amikor ebből a fázisból már sikerült továbblépnünk, akkor érdemes - akár szélesebb körben is - megvitatni az ötleteinket.

Miért nem működik?

Azért, mert a brainstorming alapvetően ellentmond a hétköznapi gondolkodásunknak: nem iteratív, nem lépésenként haladunk egy-egy gondolat kibontásával, hanem ugrálunk a résztvevők által bedobott ötletek között (legtöbbször összefüggéstelenül). Továbbá nem elhanyagolható, hogy az ötletek nagyon ritkán egyediek. Ezért van az, hogy ha különböző csoportoknak egymástól függetlenül ugyanazt a feladatot adjuk, akkor az ötleteik nagyrészt meg fognak egyezni.

Ez azonban nem a brainstorming "korlátoltsága" miatt van így, hanem azért, mert az alkotás így működik: a történelem során számos olyan helyzet állt elő, amikor különböző emberek, különböző helyeken, egymástól elszigetelve dolgoztak ugyanannak a dolognak a feltalálásán, és nagyjából egyszerre jutottak eredményre.

William Ogburn, és Dorothy Thomas politikakutatók számos ilyen egybeesésre bukkantak, néhány a teljesség igénye nélkül:

• 4 különböző személy, egymástól függetlenül felfedezte 1611-ben a napfoltokat
• 5 különböző személy is megalkotta a saját gőzhajóját 1802 és 1807 között
• 1957-ben ketten is feltalálták a szilícium chipet

Adódik a kérdés: szerettek-e brainstormingolni? :)