Miért nem jó, ha van egy céges szuperhősünk?

Hős: Bátran helytálló (személy), aki (főleg harcban) a rá leselkedő veszélyek ellenére kitart, és akit tisztelnek, mert bátor vagy nemes cselekedeteket tett.
A fentieket mondja az értelmező szótár a hősökről. Mi most azt fogjuk boncolgatni, hogy informatikai környezetben kik számítanak szuperhősnek egy-egy cégnél, és a látszattal ellentétben miért lehet "káros" a jelenlétük.

Mit értünk "hős" alatt?

Bárki, aki dolgozott már informatikai cégnél, nagy valószínűséggel találkozott a helyi hőssel, vagy egy idő után talán pont belőle vált Superman.
Olyan személyekről beszélünk, akik általában bármit feláldozhatnak munkájuk során a cél érdekében, még akkor is, ha tetteik hátrányosan érintenek más kollégákat, csapatokat, projekteket. Tehetik mindezt azért, mert mítoszként körüllengi őket, hogy csak ők képesek megoldani minden problémát, ráadásul mindenkinél gyorsabban.

Természetesen az ilyen "hősbarát" légkörben nem könnyű beilleszkedni azoknak, akik nem szeretnék, vagy nem is tudják felvenni ezt a ritmust, ami sok esetben meglátszódik a fluktuáción is.
A jelenség maga ok, és okozat is lehet egyben, helyzetfüggő, hogy a teljhatalmú hős jelenléte egy rossz munkamódszer következménye, vagy a problémák előfutára.

Tünetek

• Egyetlen ember van a cégnél, aki egy adott problémát meg tud oldalni: Valaki talál egy jelentős bugot, de mindenki tanácstalanul néz maga elé, és tologatja tovább a feladatot, míg meg nem érkezik a hős, aki egy suhintással rendbetesz mindent, és mehet tovább az élet a régi kerékvágásban.
• Szabadságolásos mizéria: A hős bejelenti, hogy nyaralni megy 5 munkanapra, és a háttérben megalakul egy válságstáb, akik a helyzet kezelésére teszik fel az életüket, de általában még így is az a vége, hogy felhívják kétnaponta az illetőt a tengerparton, biztos, ami biztos.
• Felvetődik a teljes újraírás gondolata: Egy - a cég által fejlesztett - szoftver eljut arra a pontra, hogy inkább nem is mer senki sem hozzányúlni, így az elmaradó bugfixek, és továbbfejlesztések okán az üzlet is érintetté válik a kérdésben. Megszületik hát a döntés: inkább írjuk újra, ki tudja, hogyan működik pontosan minden funkció.
• Titkok kényszeres őrizgetése: Titok alatt a szoftver minden olyan részletét értjük, mely nincs dokumentálva ugyan, de természetesen van EGY ember a cégnél, akihez fordulhatunk az adott részlethez kapcsolódó kérdéseinkkel. Persze az információ csak azért titok, mert az őrzője nem hajlandó másokkal is megosztani.

Megoldási lehetőségek

• Tegyük tisztába az alapokat: Mindenki számára legyen világos a cégnél, hogy a fentebb részletezett hősködés nem elvárt, hanem elkerülendő viselkedés, és szenteljünk külön figyelmet a csapatok által elért sikerek dicsőítésére a gyors, egyéni megoldások helyett.
• Toborozzon a csapat: Nem kell megreformálni az összes HR folyamatot, de jó, ha egy interjún a recruiteren kívül nem csak a jelölt leendő felettese (vagy rosszabb esetben Ő sem), hanem a csapattagok is jelen vannak, és a kiválasztás folyamán az ő véleményüket is mérlegelik az illetékes döntéshozók.
• Tudásmegosztás: Ha bizonyos információknak csak egy kis csoport - vagy rosszabb esetben egyetlen személy - van a birtokában, az mindig óriási veszély a cégre nézve. "Bárkit elüthet a villamos" - szokták mondani poénkodva, épp ezért kell ösztönözni mindenkit arra, hogy megossza az általa birtokolt tudást a kollégáival. Végső soron érvelhetünk azzal, hogy így nem fogjuk felhívni vakáció közben az adott személyt :)
  Mindezek mellett a páros programozás is nyújthat segítséget az ilyen helyzetek megelőzésére.
• Ne halogassuk, amit nem muszáj: A hős-központú cégek egyik legfőbb ismertetőjele, hogy technológiailag jelentős hátrányt képesek felhalmozni egységnyi idő alatt: a forráskódban könnyen találunk ősrégi "ez csak ideiglenes, majd meg kell csinálni rendesen" típusú kommenteket. Ide vezetnek ugyanis a gyors, egyszemélyes megoldások. Amit lehet, azt javítsuk meg időben, mert később úgyis a feledés homályába vész.