Pl. "Java fejlesztő", "SAP tanácsadó", "Unix adminisztrátor"

Karrier blog
Karriertippek, tanácsok IT szakembereknek, megbízható forrásból.

Mi a baj a hazai IT-szektorral? - olvasói levél

Karrier 2014. június 3. ITHub

Két héttel ezelőtti blogunkban boncolgattuk, hogy vajon milyen jelek utalhatnak rossz munkahelyi légkörre, mire érdemes figyelni már egy állásinterjú alkalmával is. Egy olvasónkat is megihlette a téma, levélben küldte el véleményét a hazai IT cégek gyengeségeiről, mi pedig engedélyt kértünk tőle, hogy változatlan formában közölhessük írását. Álljon tehát itt a szokványosnak semmiképpen sem mondható reakció:

office space

A kép forrása: Fogs' movie reviews

Sziasztok!

Rendszeres olvasója vagyok a blogotoknak, és karrier témában meglehetősen hasonlóak a meglátásaink, főleg ami a hazai, IT-szektorban tapasztalható céges kultúrát illeti, ezért döntöttem úgy, hogy reagálok a rossz munkahelyi légkör okait feszegető írásra.

Jó néhány éve dolgozom már a versenyszférában ahhoz, hogy egy többnyire átfogó képet formálhassak a gyerekbetegségeiről. Alkalmazott már multi, garázscégből kinőtt középvállalat, bank, és éppen csak induló kft. is, úgyhogy elég sokféle munkamódszert, környezetet, felfogást ismerhettem meg. Ha úgy tetszik, akkor a ti stílusotokban ez az én "7 dolog, ami miatt nem jó itthon IT-cégnél dolgozni" cikkem, merítsetek belőle nyugodtan a jövőben :) Saját meglátásaim szerint tehát az alábbi problémák teszik elsősorban "élhetetlenné" a hazai informatikai cégek igen jelentős hányadát:

1. Alulmotivált szakemberek
Ezzel találkoztam talán a leggyakrabban. Az illető lusta/kiégett/másnapos/stb. ahhoz, hogy valaminek rendesen utánanézzen, vagy "neadjisten" folyamatosan fejlessze magát. Néhányan erre még büszkék is ("az OO szemlélet rossz!", "én aztán nem használok keretrendszert, jól elvagyok nélküle is!"). Ennek egyrészt mindig az lett a vége, hogy technológiailag megragadt az adott projekt egy szinten, és folyamatosan szívtunk a CR-ekkel, fejlesztésekkel az elkészült termék "merevsége" miatt, másrészt pedig volt egy kevésbé egyértelmű következménye is. A motivált, és a többiekhez képest tényleg jobban teljesítő munkavállalókat (köztük engem is) minden apróságért túldicsérték a vezetők. A dolog egy idő után azonban fordítva sült el, a teljesen indokolatlannak érzett, nevetséges dicséretek jelentőségüket vesztették, egymás között el is neveztük a jelenséget VKFK-lemmának (Vakok Között Félszemű a Király).

2. Hány év tapasztalatod van?
Az előző ponttal szorosan összefüggnek azok az esetek, amikor az ember váltani szeretne azok után, hogy hosszú ideje megragadt (akár önhibáján kívül) egy szinten szakmailag. Ilyenkor jön ki ugyanis, hogy az X * 1 év tapasztalat, az nem ugyanaz, mint az X évnyi. Ha 2 év után ugyanazok a feladataid ismétlődnek, akkor 8 év múlva is csak 2 évnyi tapasztalatod lesz. Ez valószínűleg az első interjún ki is derül, és jön a meglepetés a fizetési igény elbírálásakor, feltéve, hogy eljutsz odáig. Én személy szerint ezért döntöttem mindig úgy, hogy a szakmai kihívást nem nyújtó helyeket otthagyom, fizessenek akármilyen jól.

3. Fontosabb a logolás, mint az elvégzett munka minősége
Bár ezzel eddig csak multinál találkoztam, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Teljesen nonszensz, hogy hó végén azon izgult az egész iroda, hogy percre pontosan minden le legyen jelentve, és nehogy "feljebbről" visszadobják a havi elszámolást. Aki vett már részt fejlesztésben bármilyen szinten, az nagyon jól tudja, hogy egy elvben összeállított menetrend legkésőbb a 43. percben borul fel minden projektnél (még ha csak pár órás eltéréseket is értünk "borulás" alatt), képtelenség PONT annyi időt szentelni egy feladatra, mint amennyi a különféle, varázslatos tervekben szerepel. Eleve, ha túl pontosan töltöttem, akkor az volt gyanús, ha pontatlanul, akkor pedig abban találtak kivetnivalót.

4. Felkészületlen projektmenedzserek
Kövezzetek meg érte, de tapasztalataim szerint a PM-ek (kevés kivételtől eltekintve) az informatikai felkészültséget illetően a két véglet között váltakoznak: vagy mindent jobban tudnak a fejlesztőknél, vagy semmit. Mindkettő hátrányos, és nagyon gyorsan tudja ez a probléma a projekteket vakvágányra terelni. Ha mindenki a saját feladataival foglalkozna, akkor - legalább ebből - nem lenne probléma.

5. Megbeszélés megbeszélés hátán
Szintén multis sajátosságként figyeltem meg: megbeszélni néha kell, de amikor már a megbeszélésről is megbeszélünk, és senki sem dolgozik, csak víziót alkot, álmodozik, és vitázik, az tarthatatlan. A tett halála az okoskodás.

6. Felkészületlen külsős partnerek
Az még mindig a jobbik eset volt, amikor csak simán nem nézte át egy külsős cég képviselője az anyagot, amiről éppen vitázni készültünk egy megbeszélésen, mert ez a hiányosság azért könnyen pótolható. Azonban jól megfigyelhető az IT-szektorban egy másik jelenség is, a valamilyen úton-módon, ismeretség által elnyert beszerzések kapcsán: amikor egy adott külsős cég bármilyen szükséges kompetencia hiányában áll neki egy fejlesztésnek. Aztán lehet utánuk takarítani...

7. Pató Pál
"Most jó lesz így egyelőre, aztán majd meglátjuk!"; "Erre én nem fordítanék most több időt, ráérünk később aggódni!" Ezektől a mondatoktól engem mindig kirázott a hideg. Nem hinném, hogy én vagyok az, aki állandóan túl akar biztosítani mindent, de vannak olyan témák egy-egy adott projekt kapcsán, amiknél, ha az elején jobban odafigyel az ember, akkor később bőven megtérül a befektetett idő. Ennek ellenére a legtöbb esetben az általánosan elfogadott hozzáállás a véget nem érő halogatás volt.

Bocs, kicsit hosszúra sikeredett, de már rég kikívánkozott, remélem találtok benne hasznos gondolatokat is! :)

Üdv, L. M.

Címkék

Még nincs ITHub szakmai profilod?

Hozz létre egyet pár perc alatt, és csatlakozz a magyar IT karriercsomóponthoz!

Készítsd el szakmai profilodat!

Hasonló cikkek