Android N újdonságok, Nexus 5X éles teszt

A vártnál korábban adta ki a Google az Android 7.0-ás verzióját, mely a Nougat névre hallgat. A frissítést természetesen most is a Nexus modellek kapják meg elsőként, de még így is napokba telhet, mire az egyes készülékeken megjelenik az erre vonatkozó értesítés. Éppen ezért már a megjelenés napján felraktuk a végleges verziót egy Nexus 5X-re, és megnéztük, hogyan viselkedik a napi használat során.

Abból a szempontból talán szerencsés is egy Nexus 5X-en tesztelni az új Androidot, hogy az utóbbi időben nem volt még egy ilyen referenciakészülék sem, ami ennyi kritikát kapott volna a felhasználóktól. Magam is szembesültem ezekkel a szoftveres problémákkal: az előd sima 5-öshöz képest hiába javult fényéveket a fotózási lehetőség, a UI gyakran akadozott, az akksi se volt túl acélos, és általánosságban sem a hardverétől elvárható teljesítményt nyújtotta. A hozzáértők ezt a 6-os Android blokk-szintű titkosítási módszerének tudták be, de ettől függetlenül időnként elfogadhatatlan volt a felhasználói élmény egy ilyen szintű készüléktől. Igen, múlt időben beszélhetek erről, lássuk, hogy miért is...

Hogyan szerezhető be azonnal?

Kikényszeríthető az azonnali frissítés, ehhez nincs más dolgunk, mint regisztrálni a Google Beta programjába. Ezt követően szinte rögtön kapunk egy értesítést a frissítőcsomagról, és megkezdhetjük annak letöltését. Jó hír, hogy a frissítés befejeztével simán ki tudunk jelentkezik a béta-csatornából anélkül, hogy — a híresztelésekkel ellentétben — bármilyen adatunk törlődne a telefonról.

Még hatékonyabb Doze

A Doze már az előző verzióban is elég sokat javított a készülékek üzemidején azzal, hogy a telefon tétlen (és egyben mozdulatlan) állapotában korlátozta az egyes háttérfolyamatokat. Ezt fejlesztették tovább az új verzióban úgy, hogy most már akkor is intelligensen kapcsolgatja le az egyes processzeket a rendszer, ha a telefon éppen mozgásban van, de semmi sem indokolja az "ébrenlétét". Két lépcsőben teszi ezt: mozgás közben az aktív használati állapotnál ritkábban szinkronizál és futtat jobokat a háttérben, míg mozdulatlan állapotban majdnem teljesen hibernálja magát, és késlelteti a háttérben futó feladatokat.
Ahogy az a csatolt képernyőképeken is látszik, reggel lekapva a töltőről, normál irodai használat (email, telefon, csevegés, böngészés) mellett másnap reggelre 42% maradt még az akksin. Nyilván ez nem reprodukálható, ha egész nap bekapcsolt képernyővel nyomkodjuk, de nem is ez a klasszikus használati eset a legtöbbünknél.

Továbbfejlesztett adatforgalom-csökkentő

Vannak helyzetek, amikor nem szeretnénk teljesen kikapcsolni a mobilnetet a telefonunkon, viszont az sem jó, ha minden alkalmazás korlátlanul forgalmazhat adatot. Ezt ezentúl könnyedén szabályozhatjuk, alkalmazásonként megadhatjuk ugyanis, hogy melyek jogosultak a Data Saver módban is a mobilinternet használatára, pl. hagyhatjuk szabadon garázdálkodni a levelezőklienseket, és a csevegőappokat, miközben a Tumblr, az Instagram, és a hasonszőrű adatzabálók véletlenül sem tölthetnek le semmit a háttérben.

Több ablakos mód

Magam nem vagyok biztos benne, hogy 7"-es képernyőméret alatt van létjogosultsága a funkciónak, mert ritkán adódhat olyan helyzet, amikor ekkora kijelzőn egymás mellett szeretnénk látni két appot, de valószínűleg ez csak ízlés kérdése. A lényeg, hogy az alkalmazásváltó kis négyzetet megnyomva, majd valamelyik alkalmazást nyomva tartva rögzíthetjük azt a képernyő egyik oldalára, és mellétűzhetünk egy másikat. A két app ilyenkor természetesen egymástól függetlenül, külön-külön nyomkodható. Egyelőre vicces gifek válogatása, és beszélgetésfolyamba történő beszúrása közben vettem hasznát ennek, de mások biztosan találnak ennél értelmesebb felhasználási formát.
Nem konkrétan ehhez a funkcióhoz tartozik, de egy valóban hasznos apróság is került még a kis négyzetre: gyorsan egymás után kétszer koppintva rajta a legutoljára használt alkalmazások között válthatunk.

Értesítési terület, gyorsbeállítások

Ezen a területen több jelentősebb módosítás is érte a UI-t, és meggyőződésem, hogy előnyösek a változások. Egyrészt az értesítések már csoportosítva jelennek meg, és nem csak húzással, hanem koppintással is lenyithatóak, ami lényegesen átláthatóbbá, és jobban kezelhetővé tette ezt a felületet. Ráadásul a 6-os verzióban bevezetett gyors válaszokat is kiterjesztették, így most már szinte minden fontosabb csevegőapp esetén közvetlenül az értesítésnél válaszolhatunk egy üzenetre anélkül, hogy meg kellene nyitnunk magát az alkalmazást.

A másik szembetűnő változás a gyorsbeállításokat érte, nevezetesen az, hogy akkor is látszódnak, ha nem nyitjuk le teljesen a felső panelt. Így az 5 leggyakoribb beállítást azonnal elérhetjük, ráadásul a CyanogenMod és társai mintájára ezeknek a csempéknek a sorrendje is változtatható végre. További beállítási lehetőségekhez jutunk (a látható csempéket, a több ablakos megjelenítést, és a "Ne zavarjanak!" módot illetően), ha aktiváljuk a System UI Tuner névre hallgató lehetőséget. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az értesítési sávon lévő, a Beállításokhoz tartozó fogaskereket nyomva tartjuk. Ezután a beállítások között, A telefonról menüpont felett megjelenik egy hivatkozás a Kezelőfelület hangolóra.

Változtatható UI méretezés

Gondolva azokra, akik nem feltétlenül gyári méretben szeretnék megjeleníteni a rendszer felületeit, vagy szöveges elemeit, a Megjelenítés pontban más ROM-ok mintájára külön-külön módosíthatjuk a különböző elemek, és a szövegek skálázását. Megmondom őszintén, ezt nem találtam túl hasznosnak, de más képernyőméret/felbontás párossal valószínűleg jobban ki lehet használni a funkció adta előnyöket.

Teljesítmény

Az egy dolog, hogy a keynote-okon, és a brossúrákban mit ígérnek egy-egy mobil OS teljesítménye kapcsán, az pedig egy másik, hogy ebből mit éreznek a felhasználók. A marketinget nézve a 7-es Androiddal érkezett egy új JIT compiler, mely akár 50%-kal kisebb tárhelyhasználatot, és 75%-kal gyorsabb futást ígér. Míg az előző verzióban még az ART-ot erőltették a Google fejlesztői, mely előre lefordított minden alkalmazást, és egy örökkévalósággá tette a rendszerfrissítések utáni bootolást, addig a JIT csak az appok legszükségesebb részeit fordítja le előre, a többit futásidőben. A gyakorlatban annyit lehet érzékelni, hogy gyorsabban települnek az appok, valóban sokkal gyorsabban futnak, és töltődnek be, legalábbis a Nexus 5X előző, véleményem szerint meglehetősen rossz szoftveréhez képest.

Egyebek a fedél alól

A teljesség igénye nélkül még az alábbi újdonságokkal találkozhattok az új Androidban:

• A Motorolánál már látott kis trükk mintájára, ha megrázzuk a telefont a kamera használata közben, akkor átvált az előlapi kamerára, és vissza.
• Megjelent egy rakás új emoji, bár személy szerint ez nem nagyon tud lázba hozni.
• A rendszer az OpenGL mellett immáron az új, menő Vulkan API-t is támogatja.
• Ugyancsak támogatja a 7-es verzió a két mobilos VR platformot, a Daydream-et és a Project Tango-t. Bár amíg mindkettő gyerekcipőben jár, addig ennek nincs túl nagy jelentősége a felhasználók számára.
• Ugyan a jelenlegi modelleknél csak a Fejlesztői lehetőségek között kapott helyett, de a sokat bírált blokkszintű titkosítás mellett megjelent a fájlszintű is, mely a későbbi Nexus modelleknél már alapértelmezett lesz. Utólag is áttérhetünk erre, de ehhez egy teljes factory reset-et kell végrehajtanunk, viszont tapasztalatból mondom, hogy megéri, ugyanis érezhetően javít a telefon teljesítményén, valamint így használhatóak ki a szintén most megjelent Direct Boot előnyei is.
• Bevezetésre került a — többek között a — MIUI-ból már jól ismert folyamatos, észrevétlen frissítés is. Ezt úgy valósították meg, hogy két rendszerpartíció van, melyek közül mindig egy aktív. Az új frissítés telepítése a háttérben történik az inaktív partícióra, így az egészből a jövőben csak annyit fogunk észrevenni, hogy újra kell indítanunk a készüléket, ha értesítést kapunk.
• A Beállítások felülete is megújult egy kicsit, bár én ezt egyelőre inkább érzem kísérletinek, és esetlegesnek, mint átgondoltnak. A lényeg az, hogy különböző javaslatokat kapunk a telefon beállításaira vonatkozóan, valamint az egyes pontoknál megnyitás nélkül is megmutatja nekünk a rendszer a legfontosabb paramétereket. A jövőben szerintem érdemes lesz ezt átgondolniuk a fejlesztőknek, mert gyakorlati hasznát nem igazán látom.

Na jó, de milyen a hétköznapokban?!?

Az első okostelefonom óta Androidot használok, de teszem ezt elfogulatlanul, így bátran ki merem jelenteni, hogy nagyjából a 4-es verzióig meglehetősen idegesítő volt használni, akár a kezelőfelület átgondolatlanságaira, akár a teljesítménnyel kapcsolatos problémákra gondolok. Ugyanígy üres marketingdumának gondoltam, amikor az előző 6-os verziót jelentették be nagy dirrel-durral, a legtöbb akkori változásból felhasználóként nem sok mindent érzékeltem.
Ezzel szemben most, amikor egyrészt érzésem szerint sokkal kisebb felhajtást csaptak, másrészt pedig nagy meglepetésre a vártnál előbb kihozták az új verziót, nagyobbat sikerült dobniuk. Olyan módosításokat vittek ugyanis véghez, melyeknek sokkal több haszna van mindennapos használat során, hiába nem látványos ráncfelvarrásról, vagy világmegváltó backend fejlesztésekről van szó.

A fentiekhez minden bizonnyal hozzájárul az is, hogy a Nexus 5X használata az előző szoftverrel minden volt, csak nem gördülékeny, más készülékeknél lehet, hogy nem tapasztalnak a felhasználók ekkora kontrasztot. Ugyanígy kérdéses, hogy az egyes gyártók mikor, és mennyi funkciót ültetnek át a "gyári" verzióból a saját szoftvereikbe.