IT blog
Szakmai tanácsok, új módszertanok, hogy napról-napra jobb fejlesztővé válhass.

A "majdnem-megosztott" tartalom, avagy a Facebookot az is érdekli, amit végül nem tettél publikussá

IT 2013. december 22. Farkas Gábor

Ha felvetődött már benned a kérdés, hogy a Facebook vajon figyeli-e azon posztokat, amiket már megírtál, de még nem küldtél el, megmondjuk a választ: igen.

A majdnem-megosztott tartalom, avagy a Facebookot az is érdekli, amit végül nem tettél publikussá

A jelenségről a Slate múlt heti cikke számol be részletesen. Legtöbbünkkel megtörtént már, hogy elkezdtük új bejegyzésként megírni a közösségi oldalra aktuális politikai véleményünket, vagy egy újabb fotót feltenni a macskánkról. Aztán az utolsó pillanatban — valószínűleg bölcsen mérlegelve — kitöröltük a posztot, és ment tovább az élet.

A Facebook azonban akkor is tudja mit gépeltél be a megosztást szolgáló mezőbe, ha végül úgy döntesz, nem küldöd azt el. Úgy tűnik tehát, a dolgok, amiket végül az utolsó pillanatban nem osztasz, mégsem maradnak egészen privátak.

Ezt a cégnél „öncenzúrázásnak“ hívják, és a technológia, amellyel ezeket a „majdnem-posztokat“ gyűjtik, részletezve megtalálható két Facebook mérnök, Sauvik Das és Adam Kramer publikációjában. Az írás nemcsak a megvalósítás módját taglalja, hanem azonnal közöl egy tanulmányt is, amelyet ötmillió felhasználó elkezdett, de soha ki nem posztolt bejegyzéseiből készítettek.

A Facebook adatvédelmi politikájával kapcsolatosan korábban is felmerültek már aggályok, és most sem egészen tiszta, hogyan fedi le a szabályzat ezt az esetet. Bár világosan feltüntetik, hogy a cég információt gyűjt arról, mit osztasz meg, miket nézel meg, és hogyan kerülsz interakcióba más dolgokkal. Arról azonban nem szól a fáma, hogy azon dolgokat, amiket kifejezetten nem szerettél volna végül megosztani, valamilyen módon mégis rögzítenék. Nyilván valamilyen szinten egy mezőbe begépelt adat interakciónak tekinthető, de valószínűleg közülünk kevesen számítanának arra, hogy ezt az adatot valahol menteni fogják.

Bár Das és Kramer azt állítják, a szoftver csak azt az információt küldi vissza, hogy egyáltalán történt-e öncenzúra, magát a tartalmat nem, a technológia minden esetre rendelkezésre áll. Könnyű az esetet a nemrégiben kitört NSA-botrányhoz hasonlítani, ott azonban legalább "csak" azokat az adatokat gyűjtötték rólunk, amiket ténylegesen feltettünk a netre valamilyen módon. A Facebook viszont azokat a tartalmainkat analizálja, amelyről egyértelműen jeleztük, hogy nem szeretnénk, ha online megjelenne.

A cég állítása szerint azért van szükség ezen adatok analizálására, mert ha valaki úgy dönt, hogy nem oszt meg valamit, azzal a Facebook veszít a potenciális tartalom elvesztése miatt — a hirdetésekhez pedig szükség van a tartalomra, amit a felhasználók generálnak. A publikáció egyértelműen kimondja, hogy a Facebooknak emiatt kifejezetten célja az öncenzúra visszaszorítása. Mégis elgondolkodtató, hová vezet a jövőben az ilyen mértékű adatgyűjtés, és nem avatkoznak-e be túlságosan a Facebookhoz és a Google-höz hasonló nagyvállalatok a felhasználók privát szférájába?

Címkék

Hasonló cikkek