A Google hét legnagyobb melléfogása

A Google rengeteg sikeres terméket mondhat magáénak, amelyek legtöbbször az egyszerű, de nagyszerű elvet követik: sallangmentes módon nyújtanak kiemelkedő felhasználói élményt. Azonban mindenki hibázik, és ez alól a szoftveróriás sem kivétel — az alábbi posztban hét olyan terméket gyűjtöttünk össze tőlük, amelyekről ezek a dolgok nem mondhatók el, és nem is bizonyultak maradandónak.

Google Buzz

A Buzz egy Gmail-be integrált közösségi platformnak indult, de leginkább katasztrófa lett belőle. Rengeteg kritika érte a szolgáltatást, amit aztán végül 2011 végén állítottak le.

Nexus Q

A Nexus Q (képünkön) egy, az Apple TV konkurenciájának szánt médialejátszó volt. A legnagyobb gond az ára volt ($300), amiért cserébe nagyjából semmit sem tudott. De legalább jól nézett ki.

Google TV

Ez egy 2010-ben kifejlesztett okostévé platform, amely szintén nem járt be túl sikeres utat. A megvalósítás meglehetősen béna volt és a közvélemény nem fogadta túl jól. A közelmúltban felmerült, hogy a Google TV a jövőben Android TV néven éledhet újjá poraiból.

iGoogle

Egy időben nagyon népszerű trend volt a különböző testreszabható kezdőlapok létrehozása, ezt lovagolta meg az iGoogle is 2005-ös indulásakor. A Google 2012-ben bejelentette, hogy az iGoogle szociális funkcióit integrálja a Google+ platformba. Ezután viszonylag gyorsan kiderült, hogy a maradék nem különösebben hasznos, így 2013-ban végleg kihúzták a széket alóla.

Knol

Wikipedia Google-módra. A site sosem indult be igazán, nyilvánossá tételekor csak párszáz szócikket tartalmazott. Később tovább sújtotta az állandó plagiarizmus és hiányos forrásmegjelölés. 2011-ben hosszú szenvedés után végleg kivonták a forgalomból.

Web Accelerator

Egyfajta proxy szerverként üzemelt, amely bizonyos információtípusok gyorsítótárazása által a weben való szörfölést volt hivatott felgyorsítani. Számos privacy kérdés merült fel vele kapcsolatban, ezen kívül eléggé bugos is volt (pl. alapból a YouTube videókat sem engedte megtekinteni).

Google Answers

Az Answerst a Google „tudáspiacnak“ nevezte: a felhasználók kérdéseket rakhattak fel, és azt az árat, amelyet a válaszért hajlandóak kifizetni, mások pedig a pénzért cserébe felkutatták ezeket a válaszokat. A felhasználói bázis sosem nőtt megfelelően nagyra, így a szolgáltatás nem tudott versenyezni a Yahoo! hasonló platformjával.

Ez csak a jéghegy csúcsa, említhetnénk még például a Livelyt, ami egy Second Life-hoz hasonló 3D-s online világ volt (fél évet sem ért meg), a Google Latitude-ot, amivel Gmail-es ismerőseinket követhettük egy térképen, vagy a Print Ads-ot, amellyel a Google az offline hirdetési piacra próbált betörni — sikertelenül.