5 dolog, amit a fiatal szakemberektől tanulhatunk
A (relatíve) jól működő multihoz felvesznek egy pályakezdő, vagy junior munkatársat, aki rögtön az első munkanapján véleményt alkot mindenről, és mindenkiről, jellemzően nem túl pozitív tartalommal. Bár a friss jövevény ténykedését szinte senki sem nézi jó szemmel, idővel a tapasztaltabb kollégák is belátják, hogy új munkatársuknak bizony igaza van, és a cég - a reformoknak hála - jobban teljesít mint eddig bármikor. Lássuk be, a történet erősen fiktív, ám ettől még számos olyan terület van, ahol érdemes lehet követni a fiatalabb kollégákat, ezekből ragadtuk ki az 5 legfontosabbat.
1. A technológiai fejlődéssel kötelező lépést tartani
Ez nem egy opció, mivel akármennyire közhelyes, de igaz: az informatika legtöbb területe annyira gyors ütemben fejlődik, hogy néha 1 év kihagyás is "végzetes" lehet a szakmai felkészültségünk szempontjából.
2. A mobilitás kihasználása
Mióta a kütyüjeinket mindenhová magunkkal hordjuk, a munkát is rettentő nehéz a nap egy meghatározott pontján befejeznünk. Ha a főnök este 10-kor küld egy levelet, akkor könnyen megeshet, hogy arra fél 11-ig választ is vár. Ez kevésbé lehet furcsa a fiatalabb szakembereknek, hiszen eleve ilyen munkahelyi környezetben szocializálódtak, szemben a tapasztaltabb, 40-es éveiket taposó kollégáikkal, akik úgy kezdték pályafutásukat, hogy a munka 9-kor kezdődik, és 17 órakor a legtöbb esetben véget is ér. Persze az ötlet, hogy éjjel-nappal elérhetőek legyünk, borzalmasan hangzik elsőre (sőt másodikra is), de ha ügyesen használjuk ki a mobilitás adta előnyöket, akkor a nettó munkával töltött idő nem fog megnőni.
3. A változatosság gyönyörködtet
A sokszínűség, az eltérő oktatási, szemléletbeli háttér nem - egy a céges kultúrából kiirtandó - ellenség, hanem sokkal inkább egy lehetőség. A kollégákon áll, hogy ezt problémaként, vagy előnyként definiálják egy-egy projekt kapcsán. Elég csak abba belegondolni, hogy hányszor nem veszünk észre teljesen egyértelmű hibákat, vagy nem találunk megoldást egy triviális problémára csak azért, mert képtelenek vagyunk átlépni a saját, megszokott gondolatmeneteinken, többször bevált módszereinken. A pályakezdő kollégák bevonása ezeken a területeken borítékolható siker, hiszen teljesen tiszta lappal, mintegy objektív szemlélőként fognak hozzá a problémák megoldásához.
4. A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalunk kockázatot
Ez talán némiképp összecseng az előző ponttal, hiszen a lényeg itt is az, hogy térjünk el az átlagtól! Hogy miért? Azért, mert attól még senki, semmilyen szinten - legyen szó alkalmazottakról, vagy cégalapítókról - nem lett sikeres, hogy valami átlagosat, valami szürkét hozott létre. Ezzel szemben számos példa van arra, amikor valaki megpróbált kilépni a szürkeségből, sikerült neki, és végül csak ő maradt "életben" a piacon. Miért ne lehetnénk mi azok, akik kockáztatunk?
Gyakori, és részben jogos vád a pályakezdőkkel szemben, mely szerint könnyen kockáztatnak, amíg nincs családjuk, és nehezen felépített egzisztenciájuk. Ezzel nehéz vitatkozni, de valójában az húz 19-re lapot, aki minimális rizikót sem hajlandó vállalni.
5. A lojalitás a múlté
A fiatalabb szakemberek nem azért képzik magukat szívesebben, mert még tapasztalatlanok, hanem azért, mert tudják: az újonnan megszerzett, naprakész tudásukra még szükség lesz a jövőben. Korábban a dolgozók akár több évtizedet is hajlandóak voltak lehúzni egyetlen munkahelyen, és ebből fakadóan a lojalitás sok esetben a tényleges szakmai tudás előtt járt a fontossági sorrendben.
Ezzel szemben napjainkban a 25 és 34 év közötti munkavállalók átlagosan 3 évente munkahelyet váltanak, ami jelentősen átrajzolja az erőviszonyokat a témában, előtérbe helyezve a képességeket.
A különböző generációk közreműködése gyakran okozhat stresszhelyzeteket a munkahelyen, ugyanakkor kiváló lehetőséget is kínál a fejlődésre minden korosztálynak, ha a kollégák szem előtt tartják, hogy nem csak a fiatalok tanulhatnak a tapasztaltabbaktól, hanem fordítva is.