Életünk felét a munkahelyünkön töltjük, ahol csak akkor tudjuk kihozni magunkból a maximumot, ha jól érezzük magunkat. Éppen ezért fontos, hogy tudatosan és átgondoltan keressük leendő munkaadónkat.

Életünk felét a munkahelyünkön töltjük, ahol csak akkor tudjuk kihozni magunkból a maximumot, ha jól érezzük magunkat. Éppen ezért fontos, hogy tudatosan és átgondoltan keressük leendő munkaadónkat.
Aline Lerner szakmai toborzó személyes blogján nemrég egy nagyon érdekes írás jelent meg azokról a tanulságokról, amelyeket interjúztatóként szerzett a TrialPay nevű startup berkein belül. Ezek néhány helyen meglehetősen ellentmondanak a szokásos bölcsességeknek, ezért úgy gondoltuk, érdekes lehet számotokra is összefoglalnunk őket.
A brainstormingot Alex Osborn "találta fel" 1939-ben, és először az 1942-ben megjelent, How to Think Up című könyvében tett róla említést. Ahogy sok más téma, ez is meglehetősen megosztja az embereket: van aki csodaszerként tekint az ötletelés eme formájára, és van, aki a falra mászna tőle, időpocsékolásnak tartva az egészet. Mi most az utóbbi nézőpontot bontjuk ki részletesebben, és megpróbáljuk Kevin Ashton cikke nyomán feltárni a kérdéskört érintő legfőbb problémákat, és ellentmondásokat.
Ahogy a távmunka - főleg a szoftverfejlesztésben - egyre elterjedtebbé válik, úgy a menedzsereknek, csapatvezetőkenk is alkalmazkodniuk kell ehhez a változó környezethez. El kell fogadniuk, hogy az így alkalmazott fejlesztő nem lesz állandóan szem előtt, így nem lehet folyamatosan ellenőrizni az elvégzett munkát. A "távmunkásokat" alkalmazó cégeknek érdemes néhány új módszert bevezetniük, hogy a teljesítmény így is mérhető legyen és ne szenvedjen kárt a produktivitás.
Mindannyian ismerjük azt a típusú, főleg fejlesztői állásoknál előforduló interjútechnikát, amelynek során papíron/táblánál kell valamilyen programozási feladatot megoldani. Zachary David Forrest, a Sonos fejlesztője személyes blogjában nemrég ennek a módszernek a létjogosultságát vonta kétségbe.
Biztosan törölni szeretnéd ezt az elemet?